Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az Élettől:

_ hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor -  és ezért meg kell bocsátanod neki.

_ hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

_ hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

_ hogy vagy Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged.

_ hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

_ hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.

_ hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

_ hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

_ hogy talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, hálásak tudunk lenni ezért az adományért.

Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok..

Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet, meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok..

Nem az a baj, hogy férfiuralom van. Az még lehetne jó is. A baj az, hogy annak a férfinak, aki hatalmon van, fogalma sincs róla, hogy milyennek kéne lennie az igazi férfinak. Vagyis nem tudja a szerepét jól eljátszani - nem tud jól szeretni. [Müller Péter]

Mindannyian a szerelem óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pillanatban élvezed a fellendülést, addig a másik percben mintha lefelé vennéd az irányt. De akár fent vagy, akár lent, sose helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatsz, hogy a kerék egyre csak forog tovább..

Tisztán kell látnod a célt! Ez a siker kulcsa.

Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél. ♥

Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet.

Angyali mese

Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!

Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne..!

Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, vagy éppen alábecsülni őket. Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok.. hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság..!

Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon..azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen..azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein..ezerszer is meghallgattam a dalt, amit... te mutattál..azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt..elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon..Csak Miattad..Tényleg Én voltam..

 Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap
hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy
önzõ és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel
megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz
haragudni rá. Mindenrõl csak õ jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze...
vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint
mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban
félsz ,hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké
emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék.
akkor is ha már eltûnnek a közös álmok, tudod hogy õt már örökre a
szívedbe zártad és örökre az életed része marad. mégis fáj arra
gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé.
Úgyhogy használj ki minden idõt amíg vele lehetsz.

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád..

Csak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkább arra figyelek, amit tesznek, mint arra, amit beszélnek..

Várj egy percig, csak újraindítom a szívemet..!

Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt.
Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire sze...rettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani..

A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja amíg darabjaimra hullok.Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb dolog a barátságban pont az a dolog ami leírhatatlan.. Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket.. Ha Rá gondolsz érzed a jelenlétét. Hallod, ahogy rajtad nevet. Látod, ahogy mosolyog. Érzed, ahogyan átölel. Tudod, hogy veled van. Gondol rád. Számomra Te egy ilyen ember vagy..

Soha ne becsüld le a pillanatot,

a pillanat- maga az élet.

A pillanat hozza a legnagyobb örömet

és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat.

Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,

a fájdalom pillanatai megerősítenek.

A szerelem pillanatai a legédesebbek,

a szakításé a legkeserűbbek. . .

de soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot

a legédesebb pillanatnak köszönheted! *.* ♥

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet....Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön,amelyen én megbotlottam.... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz..

Régen örültél egy szelet csokinak.

Ma örülsz egy érintőképernyős telefonnak.

Régen a lányért harcolni kellett a fiúnak.

Ma csak annyit mondasz neki:"Mennyi pénz kell?"és máris a Tiéd.

Régen felhőtlenül tudnál nevetni.

Ma csak kábítószer által érzed nagyon jól magad.

Régen nem voltak lelki gondjaid.

Ma csinálod a gondot saját magadnak.

Régen az emberek megbecsülték azt,amijük van...

Ma úgy öltözöl ahogy a társadalom"elvárja"...

:) ♥

Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem. Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell! *-* ♥

Néha észrevétlenül bántok embereket, néha engem bántanak, néha másokon nevetek, néha meg rajtam nevetnek, néha játszom mint egy kisgyerek és néha elfelejtem már nem vagyok az, néha ok nélkül sírok, néha pedig akkor is nevetek, mikor belül szenvedek, néha síkítanék a fájdalomtól, aztán rájövök nem lehet, mert erősnek kell lenni, néha szeretnék más lenni, de aztán rájövök minek lennék más, ha végül mindenki sír és nevet, néha menekülnék, de érzem itt a helyem, a szerelmem és az életem...