Néha észrevétlenül bántok embereket, néha engem bántanak, néha másokon nevetek, néha meg rajtam nevetnek, néha játszom mint egy kisgyerek és néha elfelejtem már nem vagyok az, néha ok nélkül sírok, néha pedig akkor is nevetek, mikor belül szenvedek, néha síkítanék a fájdalomtól, aztán rájövök nem lehet, mert erősnek kell lenni, néha szeretnék más lenni, de aztán rájövök minek lennék más, ha végül mindenki sír és nevet, néha menekülnék, de érzem itt a helyem, a szerelmem és az életem...